Vannak napok, amikor az írásnak semmi köze a kedvhez. Tudod, mit akarsz írni, még a történeted is tetszik, csak nincs hozzá hangulatod. A dokumentum megnyitásának gondolata nehezebbnek tűnik, mint kellene, és hirtelen minden más sürgetőbbnek tűnik.
Ez nem írói blokk, és nem is kreatív válság. Egyszerűen csak emberi motivációhiány. Az írás energiát, koncentrációt és érzelmi jelenlétet igényel, és vannak napok, amikor egyszerűen nincs kedved ehhez. A kulcs nem önmagunk megerőszakolása, hanem olyan módszerek megtalálása, amelyekkel finoman visszavezetheted magad író-üzemmódba, anélkül, hogy kínkeserves lenne. A jó hír az, hogy a motivációt apró, praktikus módszerekkel lehet felépíteni. Nincs szükséged áttörő pillanatra vagy hirtelen ihletre. Csak néhány eszközre, amelyek segítenek hangulatba kerülni, még azokon a napokon is motivált maradj, amikor az írás nyűgnek érződik.
Csökkentsd az elvárásaidat, és írj úgyis!
Az egyik legnagyobb motivációcsökkentő tényező a perfekcionizmus. Azt szeretnéd, hogy a jelenet erős, érzelmes és jelentőségteljes legyen, ezért az agyad úgy dönt, hogy biztonságosabb, ha egyáltalán nem csinálsz semmit. Ehelyett szándékosan csökkentsd az elvárásaidat. Döntsd el, hogy a mai célod az, hogy csak írj valamit. Hogy befejezz mondjuk egy jelenetet. Egy párbeszédet. Mindegy, hogy sikerül, csak legyen meg. Engedd meg magadnak, hogy rendetlen vázlatot, kínos párbeszédet vagy félig kész gondolatokat írj. A rossz írás is előrelépés. Az üres oldal nem az. Ha a nyomás megszűnik, az írás gyakran könnyebbé válik, mint vártad.
Változtasd meg az írásmódod!
Ha elakadsz, próbálj változtatni a formátumon, ahelyett, hogy erőltetnéd az írást. Írj a telefonodon a laptopod helyett. Válts narrációról párbeszédre. Menj át másik helyiségbe írni. Írd le egy karakter gondolatait, egy háttértörténetet, vagy akár egy levelet, ami soha nem fog megjelenni a könyvben. A kis változások újdonságot teremtenek, az újdonság pedig felébreszti a kreatív agyat. Továbbra is írsz, csak más szemszögből.
Vedd körbe magad motiváló tárgyakkal
A környezeted nagyobb hatással van a gondolkodásmódodra, mint gondolnád. A körülötted lévő tárgyak csendesen befolyásolják, hogyan érzel az írás iránt. Egy vagány idézettel ellátott bögre, egy gyertya, amelyet csak írás közben gyújtasz meg, egy laptopra ragasztott matrica, vicces, írással kapcsolatos pohár, vagy egy póló, kicsi, de hatékony emlékeztetőként szolgálhatnak. Ezek a tárgyak segítenek az írás rituálévá alakításában. Amikor leülsz a motiválófeliratos bögréddel az író vagyok pulcsidban, és meggyújtod a gyertyát, amin inspiráló címke van, az agyad megtanulja, hogy ez a pillanat más. Ez az írás ideje. Idővel ezek a vizuális és érzékszervi jelek megkönnyítik a koncentrációt, még akkor is, ha épp alacsony a motivációd.
Jutalmazd magad!
A motiváció növekszik, ha az írás pozitív élményekkel kapcsolódik össze. Ahelyett, hogy azt mondanád magadnak, hogy be kell fejezned egy egész fejezetet, hozz létre kis, elérhető célokat kis jutalmakkal. Írj húsz percig, majd élvezd a kávédat. Írj ötszáz szót, majd tarts egy rövid szünetet, és csinálj valamit, amihez amúgy épp lenne kedved. Ez arra tanítja az agyadat, hogy megéri írni, mert jutalom vár a végén.
Kapcsolódj újra a miértjéhez
Amikor a motiváció eltűnik, az gyakran azért van, mert elvesztetted a kapcsolatot azzal, hogy miért fontos neked ez a történet, egyáltalán miért fontos az írás. Olvasd el újra a kedvenc jelenetedet, az eredeti ötletjegyzeteidet vagy egy kedves üzenetet egy olvasótól. Emlékeztesd magad arra, hogy az írás nem csak egy feladat, hanem valami, amit okkal választottál.
Nem fogsz minden nap motiváltnak érezni magad, és ez teljesen normális. A hivatásos írók sem inspirálódnak varázslatosan minden pillanatban. Egyszerűen csak tudják, hogyan teremtsenek olyan környezetet, gondolkodásmódot és rutint, amelyben az írás mindenképpen lehetséges. Néha csak egy megfelelő emlékeztetőre van szükség az asztalodon és egy csendes gondolatra: író vagyok, és ez az én időm.
